21 ¹És mikor közeledtek Jeruzsálemhez, és Bethfagéba, az olajfák hegyéhez jutottak vala, akkor elkülde Jézus két tanítványt, ^{(Mát,21 5. 11.) 2}És monda nékik: Menjetek ebbe a faluba, a mely előttetek van, és legott találtok egy megkötött szamarat és vele együtt az ő vemhét; oldjátok el és hozzátok ide nékem. ^{(Márk 11,1-10; Luk 19,29-38; Ján 12,12-19) 3}És ha valaki valamit szól néktek, mondjátok, hogy az Úrnak van szüksége rájuk: és legott el fogja bocsátani őket. ^{(Mát 26,18) 4}Mindez pedig azért lett, hogy beteljesedjék a próféta mondása, a ki így szólott: ^{(Luk 17,23.24) 5}Mondjátok meg Sion leányának: Ímhol jő néked a te királyod, alázatosan és szamáron ülve, és teherhordozó szamárnak vemhén. ^{(Ésa 62,11; Zak 9,9) 6}A tanítványok pedig elmenvén és úgy cselekedvén, a mint Jézus parancsolta vala nékik, ^{(Ésa 13,6.10; Jóel 3,15.2Pét;3,10) 7}Elhozák a szamarat és annak vemhét, és felső ruháikat rájuk teríték, és ráüle azokra. ^{(Mát 25,31;26,64; Márk 13,26;14,62; Jel 1,7;19,11;Dán 7,13.14) 8}A sokaság legnagyobb része pedig felső ruháit az útra teríté; mások pedig a fákról galyakat vagdalnak és hintenek vala az útra. ^{(2Kir 9,13) 9}Az előtte és utána menő sokaság pedig kiált vala, mondván: Hozsánna a Dávid fiának! Áldott, a ki jő az Úrnak nevében! Hozsánna a magasságban! ^{(Zsolt 118,25.26)}

KNB SZIT STL BD RUF KG

²⁹És lőn, mikor közelgetett Béthfágéhoz és Bethániához, a hegyhez, mely Olajfák hegyének hívatik, elkülde kettőt az ő tanítványai közül, ^{(Ján 18,10.11) 30}Mondván: Menjetek el az átellenben levő faluba; melybe bemenvén, találtok egy megkötött vemhet, melyen soha egy ember sem ült: eloldván azt, hozzátok ide. ^{(Mát 27,1.2; Márk 11,1.2; Ján 12,1) 31}És ha valaki kérdez titeket: Miért oldjátok el? ezt mondjátok annak: Mert az Úrnak szüksége van reá. ^{(Mát 26,55) 32}És elmenvén a küldöttek, úgy találák, a mint nékik mondotta. ^{(Luk 22,13) 33}És mikor a vemhet eloldák, mondának nékik annak gazdái: Miért oldjátok el a vemhet? ^{(Mát 26,57.58) 34}Ők pedig mondának: Az Úrnak szüksége van reá. ^{(Mát 26,69-74; Márk 14,66-72; Ján 18,17.25-27) 35}Elvivék azért azt Jézushoz: és az ő felsőruháikat a vemhére vetvén, Jézust reá helyhezteték. ^{(2Kir 9,13; Ján 12,12-14) 36}És mikor ő méne, az ő felsőruháikat az útra teríték. ^{(Dán 9,26) 37}Mikor pedig immár közelgete az Olajfák hegyének lejtőjéhez, a tanítványok egész sokasága örvendezve kezdé dicsérni az Istent fenszóval mindazokért a csodákért, a melyeket láttak; ^{(Csel 2,38;4,12) 38}Mondván: Áldott a Király, ki jő az Úrnak nevében! Békesség a mennyben, és dicsőség a magasságban! ^{(Zsolt 118,26)}

KNB SZIT STL BD RUF KG

¹²Másnap a nagy sokaság, a mely az ünnepre jött vala, hallván, hogy Jézus Jeruzsálembe jő, ^{(Ján 7,13;9,22;12,42;Mát 27,57; Márk 15,42; Luk 23,50) 13}Pálmaágakat vőn, és kiméne elébe, és kiált vala: Hozsánna: Áldott, a ki jő az Úrnak nevében, az Izráelnek ama királya! ^{(Mát 21,9; Márk 11,9; Luk 19,38; Zsolt 118,26) 14}Találván pedig Jézus egy szamarat, felüle arra, a mint meg van írva: ¹⁵Ne félj Sionnak leánya: Ímé a te királyod jő, szamárnak vemhén ülve. ^{(Zak 9,9) 16}Ezeket pedig nem értették eleinte az ő tanítványai: hanem mikor megdicsőítteték Jézus, akkor emlékezének vissza, hogy ezek ő felőle vannak megírva, és hogy ezeket mívelték ő vele.

KNB SZIT STL BD RUF KG